Amikor egy gyerek éjszaka bepisil (4-5 éves kor után is), a szülőkben az első reakció szinte mindig ugyanaz:
segíteni szeretnének.
Megoldást és kapaszkodót keresnek, valamit tenni akarnak – a gyerekért, és közben egy kicsit saját magukért is, hogy ez az egész könnyebb legyen mindkettőjüknek.
A legtöbb ilyenkor elkövetett „hiba” mind-mind a legnagyobb jószándék következménye: abból fakad, hogy törődünk, aggódunk, és szeretnénk jól csinálni.
Nézzük át milyen hibákat is követünk el ilyenkor.
Tartalom
- 1 „Majd kinövi” – amikor a kivárás már nem megnyugtató
- 2 Éjszakai ébresztgetés – amikor a szülő tanul a gyerek helyett
- 3 Jutalmazás és büntetés – amikor akaratot feltételezünk ott, ahol nincs
- 4 Túl sok kérdés, túl sok magyarázat
- 5 A probléma titokként kezelése
- 6 Összehasonlítás – akár kimondva, akár félmondatokban
- 7 Mit tehet a szülő ha a gyermeke bepisil éjszaka?
- 8 Miért fontos, hogy a gyerek a megoldással is találkozzon?
„Majd kinövi” – amikor a kivárás már nem megnyugtató
Sokan hallják ezt a mondatot, és sokszor igaz is.
Van, aki valóban kinövi az éjszakai bepisilést.
A gond ott kezdődik, amikor a kivárás közben:
- a gyerek már szégyelli magát,
- kerüli az ottalvásokat,
- vagy láthatóan feszültté válik miatta.
Ilyenkor a „majd elmúlik” már nem megnyugtatás, hanem halogatássá – még akkor is, ha jó szándék vezérli a szülőt.
Éjszakai ébresztgetés – amikor a szülő tanul a gyerek helyett
Sok családban bevett szokás az időzített ébresztés: a szülő felkel, felébreszti a gyereket, elkíséri a mosdóba.
Ez rövid távon hozhat száraz éjszakákat, de fontos látni, ilyenkor nem a gyerek tanul meg reagálni a teste jelzéseire. Így az ébredés és a hólyagérzet között nem alakul ki valódi kapcsolat.
Jutalmazás és büntetés – amikor akaratot feltételezünk ott, ahol nincs
Teljesen érthető az a gondolat, hogy ha „nappal működik a motiváció, éjszaka miért ne?”
A probléma az, hogy az éjszakai bepisilés nem tudatos döntés. Alvás közben a gyerek nem „eldönti”, hogy bepisil, így a jutalom és a büntetés:
- nem segít,
- viszont könnyen azt az érzést kelti benne, hogy kudarcot vallott.
Ez hosszabb távon az önbizalom rovására mehet.
Túl sok kérdés, túl sok magyarázat
„Nem érezted?”
„Miért nem szóltál?”
„Biztos nem ittál túl sokat este?”
Ezek a kérdések logikusnak tűnnek, mégis nyomást helyezhetnek a gyerekre. Sok gyerek ilyenkor inkább elhallgat, mert érzi: nem tud jó választ adni.
A probléma titokként kezelése
„Erről ne beszéljünk.”
„Apa se tudjon róla.”
„A testvérednek ne mondd el.”
A titkolózás célja legtöbbször a védelem, mégis azt üzenheti a gyereknek, hogy ez szégyellnivaló. Nem is maga a bepisilés okozza a legtöbb lelki terhet, hanem az, ha a gyerek azt érzi, hogy ezt rejtegetnie kell.
Összehasonlítás – akár kimondva, akár félmondatokban
„A testvéred ennyi idősen már…”
„Más gyerekeknél nincs ilyen.”
Még ha nem is bántó szándékkal hangzik el, az összehasonlítás erősen rombolhatja az önbizalmat. A gyerek nem a helyzetet méri magához, hanem önmagát.
Mit tehet a szülő ha a gyermeke bepisil éjszaka?
Lehet közhelynek hangzik, de a legfontosabb, amit egy gyerek kaphat az a megértés, biztonság, és azt az érzést, hogy nincs egyedül.
Mondjuk el neki, hogy lehet több dolgot ki kell majd próbálni, hogy megoldódjon a probléma, de van megoldás és együtt megtaláljátok.
Szükség lehet szakorvosi konzultációkra, vizsgálatokra vagy pár hónap pisicsengő használatra, hogy megoldódjon a probléma.
Miért fontos, hogy a gyerek a megoldással is találkozzon?
Mert a gyerek:
- megkönnyebbül,
- visszanyeri az önbizalmát,
- és megtanulja, hogy problémákra lehet támogatást kapni.
Ez az élmény sokkal tovább hathat, mint maga az éjszakai bepisilés időszaka. Fogjátok fel egy közös küldetésként ezt az időszakot!
